A gömbhal, japánul fugu, az ázsiai országokban méregdrága ínyencfalatnak számít, bátorságát és elszántságát bizonyítja annak, aki el meri fogyasztani. Sokkal izgalmasabb, mint az orosz rulett. A gömbhal bizalomépítő szerepe sem elhanyagolható: a gömbhal elfogyasztásához meg kell bízni a szakács tudományában. Bár persze, hogy érdemes volt-e, az csak a végén derül ki: a rosszul elkészített fogás miatt a vendég akár életével fizethet a különleges halfalatokért. Régebben hetente több ember halt meg mérgezésben, ezért fugut ma már csak engedéllyel és megfelelő szakértelemmel rendelkező szakácsok készíthetnek. A hal májában, veséjében és petefészkében ugyanis méreg található, amely egy rosszul irányzott vágás után kiszivároghat és megmérgezheti az egész hal húsát, ami nem túl egészséges, sőt, a fogyasztás után gyorsan beáll a halál. Talán félelmetes hírüknek köszönhetően ma már hazánkban is kapni néhány fajukat. A kevésbé bátrak először csak a tartásukkal kísérletezzenek, hiszen vizuálisan sem utolsók, aztán később jöhet a gasztronómiai bátorságpróba is. A gömbhal a gömbhalak (Tetraodontidae) családjába tartozik. Neve meglehetősen beszédes, sok mindent elárul: veszély esetén akkorára fújja fel magát, hogy a legnagyobb szájú ellensége se legyen képes bekapni és lenyelni őt, ami tulajdonképpen egészen jó stratégia. Ám biztos, ami biztos alapon alternatív védekezési formákat is kifejlesztettek, például tüskéket. Ezzel együtt sem tökéletes azonban a módszer: az ember könnyedén lehalássza őket. Erre találták ki egyes fajok, hogy post humus védekeznek: méreganyaggal bosszulják meg a gyilkosságot és az elfogyasztást. Hazánkba leginkább a törpe (Tetraodon travancoricus), a zöld (T. nigroviridis) és a palembang gömbhal (T. biocellatus) fajokat importálják, de a szemfülesebbek dél-amerikai vagy amazonasi gömbhal néven emlegetett (Colomesus asellus) ritkaságot is elcsíphetnek. Általánosságban elmondható, hogy a gömbhalak leggyakrabban brakk- vagy tengervízben élnek néhány kivétellel (pl. a hazánkba kerülők közül a T. travancoricus édesvízi, de elég ritkán kerül a kereskedésekbe, illetve a szintén ritka C. asellus is ide tartozik). A brakkvízi gömbhalak tartása A brakkvíz vagy félsósvíz, az édesvíz és tengervíz keveredéséből jön létre, mely a természetben folyótorkolatok előtt és az erősen csapadékos területek beltengereinél fordul elő. Mivel a gömbhalak többnyire ilyen területekről (Ázsia, Indonézia, Sri-Lanka) származnak, ezért az akváriumban is ilyenben kell tartanunk őket. Nem kell megijedni, ez a legkisebb probléma, ami a gömbhal-tartásban felmerül: a brakkvíz otthoni előállítása ugyanis roppant egyszerű, minden 10 liter vízhez keverjünk 10-15 g tengeri sót.  A gömbhal bár nem túl méretes állat (10-15 cm), mégsem éri be egy pici garzonnal: minimum 100 literes akváriumot kell berendeznünk számára. A legmegfelelőbb otthon számára: a víz legyen viszonylag magas sótartalmú, kemény, lúgos (pH: 7,6), 24-28°C-os, kövekkel, gyökerekkel és esetleg brakkvizet elviselő növényekkel berendezve. Finnyásak, nem eszik a szárított díszhaltápot, csak élő eleséget fogyasztanak. Kedvelik az apró csigákat, sórákot, tubifexet, rovarlárvákat, időnként még a földigilisztát is elcsemegézik. Csipkelődős, ezért társaság és optimális helykihasználás céljából se tegyük össze fajtársakkal, rosszul tűrik, ha a figyelmet és a lakást meg kell osztani a sógorral. Más halakkal szemben előfordulhat, hogy teljesen békések, de ez azért nem életbiztosítás, ne erre alapozzunk egy tengeri akváriumot. Ha mégis úgy hozza a szükség, akkor hasonló méretű és fizikai adottságú fajokkal tegyük össze, vagy pedig egy sokkal nagyobbal, hátha az majd jól helyreteszi... Búvóhelyre szüksége van, ez lehet egy törött cserép, de egy nagyobb gyökér is. A brakkvízi fajok édesvízben általában gyorsan elpusztulnak vagy megbetegszenek, úgyhogy mindenképpen sózzunk. Hazánkban a felsorolt okok miatt kevesen tartják, sikeres hazai szaporításáról sem hallani. Ha mégis sikeres lenne a nász, akkor a halvány ikrákat az akvárium alján lévő köveken keressük, és feltétlenül értesítsük a sajtót, mert magyar viszonylatban ez igazi szenzáció Az ikrák 6-7 nap elteltével kelnek ki, majd apa intő kezei alatt tovább fejlődnek az akvárium aljzatában lévő gödrökben. Etetésük sem túl egyszerű, de ha már megvannak, ne ezen múljon a dolog, csak a sórákot és a szúnyoglárvát fogyasztják el.