A mississippi tarajosteknős (Graptemys kohni) nevét élőhelyéről, a Mississippi partvidékről kapta. A magyarországi kereskedelmi forgalomban titokzatos okokból kifolyólag királyteknős fedőnéven szerepel, bár a térképteknős és a tarajosteknős elnevezés sokkal találóbb.

A felületes szemlélők néha összetévesztik az ékszerteknőssel, pedig attól jól megkülönböztethető a hátpáncél közepén, a fejtől a farokig végighúzódó "tüskés gerinc" miatt. Ha esetleg ez nem lenne elég egyértelmű, az állat bőrét és páncélját beborító vonalhálózat láttán joggal gyanakodhatunk, hogy a megszemlélt példány egy tarajosteknős.

Térkép az akváriumban?

A mississippi tarajosteknőst más teknősöktől a military stílusú, olívazöldes-barnás színű hátpáncélján végighúzódó sötétbarna csík különbözteti meg. Haspáncélja zöldessárga, amelyen színben harmonizáló, sötét, térképmintázatra emlékeztető vonalak futnak. Szeme mögött sárga félhold alakú minta díszeleg.

A nőstény és a hím megjelenésében különböző. A hím farka sokkal hosszabb és vékonyabb, valamint a kloáka nyílása hátrébb helyezkedik el, mint a nőstényé. A hím testmérete kisebb, színe élénkebb, orra hegyesebb, valamint a mellső végtagok karmai az ivarérettség elérésekor jellegzetesen meghosszabbodnak, amelyeknek az udvarlás során van szerepe.

Napozóágy és medence

Eredeti élőhelyén lassú folyású, dús növényzetű vizekben és tavakban él. Az élőhely kialakításának első lépése a megfelelő méretű terrárium kiválasztása. A leghelyesebb, ha 120x60 cm, vagy annál is nagyobb alapterületű medencét vásárolunk. 25 centiméteres minimális vízmélységet alapul véve ez tekintélyes mennyiségű, tisztítandó vizet jelent, így nem árt egy nagyteljesítményű vízszűrő beszerzése sem. Ezzel együtt tekintélyesre növekedhet a térképteknős tartásához nélkülözhetetlen alapfelszerelésre fordított összeg. (Kevésbé vastag pénztárcájú kisállattartók figyelmébe ajánlom a házi kaszáspókot, beéri egy kis sarokkal is, és öröm nézni, ahogy a hálás pókocskák fürge hálószövögetésbe kezdenek...)

A klasszikus Mississippi-klímát a mi mérsékelt égövünkön meglehetősen nehéz reprodukálni, néhány dologra azonban ügyelni kell! Fontos, hogy a víz hőfoka 25-30 ˚C között legyen! A vízhőmérséklet és a levegő hőmérséklete között ne legyen nagy eltérés, mert sokkal hidegebb levegőt belélegezve könnyen tüdőgyulladást kap teknősünk. Kedvenc elfoglaltságuk a napozás, ami nem csupán két étkezés között időtöltés alternatív formája, hanem jelentős egészségügyi szerepe van: a napsugárzás segítségével vesznek magukhoz D-vitamint, ez páncélegészségügyi szempontból kötelező! Éppen ezért elengedhetetlen egy méretes napozókő és melegítőlámpa beszerzése is.

Zöldséget? Soha!

Más teknősökkel ellentétben, fittyet hányva az egészséges életmódra és a fitneszguruk tanácsaira, húst hússal eszik, míg salátát csak elvétve. Étlapján elsősorban halak, rákok, vékonyhéjú csigák szerepelnek, desszertként azonban rovarokat is szívesen fogyaszt.

Vizes násztánc

A hím párválasztáskor először csak macsó módra, lazán a bárpultnak dőlve felméri a terepet. Kiszemeli a legdögösebb teknőslányt, elúszik előtte néhányszor, majd a lényegre tér: felé fordul és direkt erre a célra növesztett hosszú karmait megrezegtetve a hölgy tudtára adja családalapítási szándékát. Ha a hölgy partner a dologban, akkor az előjátékot csakhamar a párzás követi, melynek időtartama a 15 perces gyors menettől a már szinte tantrikus 4 óráig változhat. A nőstény egyszerre 2-8 tojást rak le, nemes egyszerűséggel a puszta homokra, nem idegesíti magát holmi fészekrakással.

Érdekes tény, hogy a tojásokból 60-80 nap múlva kibújó kisteknősök nemi megoszlását a kromoszómáknál és genetikai adottságoknál is jobban befolyásolja a kikelési szakasz időjárási viszontagsága: 25 °C alatt többségük hím lesz, 26-29 °C-os hőmérséklet esetén vegyesen hímek és nőstények, míg 30-35 °C között nagy eséllyel nőstények jönnek a világra. (Hogy 36 °C felett milyen neműek születnek, arról nincs információ...)

A királyteknős a tapasztalatok szerint félénk, mondhatni kissé gyenge idegzetű állat, nem egy menedzser-típus, tartós stresszre és gyakori zaklatásra egészségügyi problémákkal reagál. Ennek tudatában lehetőleg ne a lakás legforgalmasabb pontján helyezzük el, talán az ideális megoldás az, ha az alföldi tanyavilág közepén, civilizációtól távol bezárjuk egy kunyhóba, ahol senki sem háborgatja.