Mogyorós pele  (Muscardinus avellanarius)

Ismertetõi: feje és teste együttesen 7-9 cm, farka 6-7 cm hosszú, súlya 23-43 g. A pelék nemzetségének ezt a kis termetû képviselõjét dús, bozontos farka különbözteti meg a hasonló nagyságú egerektõl. Bundája felül világosabb vagy sötét sárgásvörös színû, a hasoldala fehér. Füle viszonylag kicsi, kerekded.

Élõhelye: a legkülönbözõbb erdõk az alföldektõl a fahatárig. Cserjésekben, parkokban ugyancsak elõfordul. Európában eléggé elterjedt, hazánkban is gyakori.

Életmódja: éjjel tevékenykedik és téli álmot alszik. Lakóhelyéhez igen ragaszkodik. Õsz felé éjjeli fennlétét egyre hosszabb alvásokkal rövidíti meg, majd október vége felé téli álomba merül, amely áprilisig tart. Fészkét faoduba vagy szabadon, faágakra építi.

Tápláléka: túlnyomórészt növényi táplálék, nyár elején azonban rovarok és rovarlárvák is. A bükk- és tölgymakk, a fenyõmag mellett gyümölcsöket, bogyókat és rügyeket is fogyaszt.

Máshogy meghatározva:

A mogyorós pele

A peléket nagyon kevés ember ismeri. Még természetjáróink is ritkán találkoznak velük, mert e kis állatok, többnyire éjjeli tevékenységet folytatnak, s így már napfelkelte elott, visszatérnek búvóhelyükre, ahonnan csak a szürkület beállta után bújnak elo. Kivételt képez a mogyorós pele, amely néha még nappal is kimozdul vackából, így a kirándulásaink alkalmával látott pelénk e ragyogó szemu kis rágcsálók egyike lehetett. A mogyorós pele (Muskcardius avellanarius) a hazánkban eloforduló négy pelefaj közül a legkisebb. Testhossza alig 7-8 cm, súlya 20-25 g csupán, csak a téli álom elott felhízott példányok érik el a 40-45 g-ot. Puha tömött bundája felül vörhenyessárga, tarka, melle, hasalja fehér. Eroteljes farkát egész hosszában dús, rövid szorzet fedi. Rövid fülei lekerekítettek. Fekete szemei feltunoen nagyok és kidomborodóak. Szaglása kituno, szerteágazó, bajuszszorei igen hosszúak. Felso és alsó állkapcsában egy-egy pár metszofog ül, amelyek az állat egész élete során folyamatosan nonek, miközben az alsó, felso metszofogak dentin és zománcrétegének különbözo keménységi foka közti különbség, mintegy önfeno folyamatként élesre feni azokat. Igen eleven, gyors mozgású állat, mókusmódra szalad a bokrok legvékonyabb ágain is fel vagy le s könnyedén ugrik egyik ágról a másikra. Farkát igen ügyesen használja ha táplálkozás közben, meg kell kapaszkodnia, hogy elso lábaival kinyithassa a mogyorót, amelyet még a kupacsából sem fejtett ki. Hazánkban az alföldi lomberdoktol egészen a Kárpátok erdohatáráig 1800-2000 m-ig fordul elo. Csak helyenként gyakori, egyébként ritka. Revierjéhez erosen ragaszkodik ami általában 2000 m körüli, de a nostények általában csak egy 100 m-es sugarú körön belül élnek. Élohelye a dús aljnövényzettel suru bokrokkal, cserjékkel benott tölgy, bükk és ligeterdok, de elofordul nagyobb parkokban, elvadult gyümölcsösökben is. Táplálékát is itt szerzi be, amely tavasszal a növények rügyeibol, friss hajtásaiból, rovarokból és azok lárváiból áll, de az apró madarak tojásait, fiókáit sem veti meg. Táplálékának nagy része azonban novényi eredetu: bükk, tölgy, fenyomag, mogyoró, különbözo gyümölcsök: alma, körte s a környezetében található bogyók. Tavasszal közvetlen a téli álom befejezése után ivarsejtjei aktívakká válnak és a párok párzani kezdenek. Igen csínos, puha és meleg, gömbölyu fészket építenek utódaik számára a legsurubb bozótban a bokrok ágaira 1-2 m magaságban, egyszerre többet is. A fészek fubol, levelekbol, gyökérszálakból, épül, belsejét finomra morzsolt növényi részekkel béleli ki. Jó három heti vemhesség után, évente 2-3 alkalommal (június-aug.) hozza világra kölykét a nostény. A kölykök csupaszon és vakon születnek, csak 18 napos korukban kezdenek el látni, s bo négyheti szoptatás után, amikor már teljesen kinott a bundájuk hagyják el a fészket s válnak önállókká. Az osz beálltával, rengeteg táplálékot vesznek magukhoz, mintegy felkészülnek a téli alvásra. Ilyenkor annyira felhíznak, hogy testsúlyuk akár a kétszeresét is elérheti. Téli fészkeit, földi üregekben, faodvakban, gyökerek labirintusai közé rejti, de madárfészkekbe és nem utolsó sorban a madaraknak kitett mesterséges odúkban is. Ene és Almasan adatai szerint, hazánkban a mesterséges odúk kb. 36%-át foglalják el. Az alvófészek kiválasztása után, fuszálakból igen szép muvészi fészket építenek, amelyet gazdagon kibélelnek száraz növényi anyagokkal, hullott levelekkel, száraz fuvel, fubugával. Élohelytol és klímaviszonytól függoen, október elején vagy végén, egyedül vagy többletmagával megkezdi közel 6-7 hónapig tartó téli álmát, amelybol csak április vagy május elején ébred fel. Összegömbölyödve fekszenek a fészek mélyén, lombos farkuk, hasukra és fejükre simul, két hátsó lábukkal átölelik arcukat. Testhomérsékletük annyira lecsökken, hogy szinte a 0 C0 is elérheti. Teste ilyenkor annyira merev akár a ko. Szívverése nagyon lecsökken, lélegzetvétele percenként 5-10-re lassul. Ilyenkor az állat csak az osszel felhalmozott kalóriatartalékát hasznosítja a lényeges életfolyamatok fenntartásához. Hibernálása alatt az idojárásban beállt zavar vagy fészkének rossz elhelyezése, nagyban befolyásolhatják az állatka életben maradását. Ha testhomérséklete nem tud eléggé lecsökkeni, aminek következtében az anyagcsere folyamatok nem lassulnak le kelloképpen az állatka túl gyorsan felhasználja energiakészletét, s még a tavasz beállta elott elpusztulhat. Az ébredés után intenzív táplálkozásba kezdenek. Igyekeznek pótolni elvesztett testsúlyukat, amely az 50%-ot is elérheti. A leggyakrabban ilyenkor találkozhatunk vele. A menyét, a hermelin, a róka, s a különbözo baglyok tizedelik soraikat. A túlélok akár a 3-4 éves kort is megérhetik. Ritka faj lévén kíméletet és védelmet érdemel.