Az egészséges tengerimalac szeme csillogó és tiszta, mindenféle homálytól mentes. Az orra szintén tiszta, szőre pedig fényes, még a fenekénél is. Teste telt, de nem kövér. A tengerimalac természeténél fogva félénk, de ha kézhez van szoktatva, akkor nem bánja, ha megfogjuk. Természetesen ez csak abban az esetben igaz, ha rendesen fogjuk meg (magunkhoz öleljük, tartjuk a hátát, a fenekét pedig alulról megtámasztjuk), ilyenkor nyugodt és barátságos, minden egyéb tartásmód megfélemlíti, hiszen nem érzi magát biztonságban.

A kisállat szaglása sokkal jobb, mint a miénk, így már messziről megérzi, ha közelítünk. Minél több időt töltünk malacunkkal, annál hamarabb megszokja illatunkat és felismer, amint belépünk a szobába. Ha malackánkat már fiatal korában kézhez szoktatjuk, és naponta foglakozunk vele, akkor barátjává fogad és felnőtt korában is szelíd lesz. Ha közeli kapcsolatban vagyunk malacunkkal, akkor az még a betegségek korai felismerésében is segíthet, ugyanis, ilyenkor egyből feltűnik, ha állatkánk kedvtelen és étvágytalan - ezek a jelek ugyanis többnyire betegségre utalnak.

Megőrizni malackánk egészségét nem olyan nehéz, csupán néhány dolog betartására kell odafigyelnünk. Mindig egyszerűbb megelőzni a betegséget, mint kikászálódni belőle, vagy - legrosszabb esetben - megbirkózni kedvencünk elvesztésének traumájával. Néhány hasznos tanács:

• Mindig legyen előtte friss víz! A vadon élő példányokat Dél-Amerika apró tevéiként emlegetik. A hasonlat abból a megfigyelésből fakad, hogy nem nagyon isznak a szabadban található vízforrásokból - ugyanis erre nem nagyon nyílik lehetőségük. A trükkjük az, hogy rengeteg kaktuszt fogyasztanak, mely fedezi napi folyadékszükségletüket. Mivel a háziasított egyedek nem jutnak ilyen nedvdús növényhez, ezért igénylik a friss vizet. Napi ivóvíz-szükségletük körülbelül egy deciliter.
  
  
• Adjunk neki C-vitaminban bővelkedő növényeket! A tengerimalac  - az emberhez hasonlóan - nem tudja szintetizálni szervezetében a C-vitamint. A friss zöldségek, gyümölcsök, mint például az alma, a narancs, a kelkáposzta és a fejeskáposzta (a "K" betűvel kezdődő zöldségekkel azért csínnyán bánjunk, túladagolásuk veszélyes) fedezik a napi vitaminszükségletet. A tengerimalac napi C-vitamin igénye 10 mg/testtömegkilogramm, amely a vemhes állatnál 30 mg/ttkg-ra nő. Szükség esetén a C-vitamint ivóvizébe is csöppenthetjük, de azért jobb, ha megpróbáljuk természetes tápanyagokból fedezni a szükségletét. Ha nem fogyasztja el az összes zöldséget, amit betettünk neki aznap, akkor a maradékot inkább távolítsuk el. A fonnyadó dolgok vitamintartalma ugyanis csökken, nem beszélve arról, hogy a romlott étel betegséget is okozhat. Jó vitaminforrás még a tengerimalactáp, de a felnyitott csomagot 30 napon belül fel kell használni, mivel rohamosan csökken táp- és élvezeti értékük.
  
  
• Ügyeljünk a hőmérsékletre a ketrecében és környezetében! A tengerimalac nem bírja az extrém hőmérsékletet. Az állatka akkor a legboldogabb, amikor ketrece nagy, száraz, jól szellőző és a hőmérséklet 16-21 fok közötti. A magas hőmérséklet megterheli szervezetét és akár végzetes is lehet számára. Ezért radiátor mellé, illetve közvetlen napsütötte helyre ne tegyük lakhelyét.
  
  
•  Legyen nagy mozgástere! Minél nagyobb mozgásteret nyújtunk kedvencünknek, annál jobb lesz a közérzete, és egészséges is annál tovább marad. Bár a magasságot nem szereti, azért kedveli a bújócskát és a futkosást. Pár behelyezett faágacska, vagy kartondobozból eszkábált alagút (ami festék- és ragasztómentes), igazi élmény számára. A tengerimalac foga nyitott gyökerű, egész életében folyamatosan növekszik, ezért ajánlott számára olyan tárgyakat, fogkoptatókat berakni, ami a növekedést kordában tartja. A metszőfogak túlnövése ugyanis lehetetlenné teszi a rágást, így a táplálékfelvételt.
  
  
• Ne zaklassuk folyton! Amennyire csak lehet, igyekezzünk számára állandó (változásoktól mentes) környezetet teremteni: például ne ajándékozzuk el. Ha malink idős, akkor már ne vegyünk mellé társat; és kedvenc ételeit se vonjuk meg egy idő után. Ha már egyszer megszelídítettük, akkor felelősek vagyunk érte. Érzelmeinek figyelmen kívül hagyása ugyanis nagyon megviseli a kis állatkát, mely stresszbetegséget válthat ki.

Ha betartjuk a fenti tanácsokat, akkor malackánknak egészséges, boldog és hosszú élete lesz. De azért nem árt az óvatosság: jobb, ha minden évben ellátogatunk az állatorvoshoz egy teljes kivizsgálásra, hogy ellenőrizzük minden rendben van-e. Így a lappangó betegségek is kiszűrhetők, és még idejében kezelhetők.