- Figyelj rám, ha te nagy és erős leszel, te fogod tartani a világot. - mondta a nagy teknős a kicsinek. - Hogyan lehet az, hogy a világot egyetlen teknős tartsa. - kételkedett a kis teknős. - Természetesen nem egyetlen teknős tartja az egész világot, mivel a teknős mindegyik lába alatt van egy-egy további teknős. - fűzte hozzá az idős teknős. - És ezek a teknősök? Hogyan tudják a világot tartani? - türelmetlenkedett a fiatal teknős. - Ez így megy tovább, tudod, mindegyik teknős alatt van még négy további teknős, és azok alatt is vannak még további teknősök és így tovább. - De akkor annak a végtelen sok teknősnek már meg kell tartania a világot. - Így van, pontosan így. Szerintem, csak végtelen számú teknős tudja a világot megtartani, mivel az olyan hatalmas nagy. A kis teknős elhallgatott és elkezdett ezen gondolkozni. A nagyobb azonban nem törte ezen a fejét, hanem keresett egy nagy levelet, hogy megegye. Sok idő telt el, már a nagy teknős csillapította az étvágyát és mozdulatlanul feküdt, már a szemei is félig le voltak csukva. Úgy tűnt, mindjárt elalszik, és a fejét behúzta a páncéljába. Ekkor jött újból a kis kíváncsi teknős: - Milyen a formája a világnak? A nagy teknős mielőtt válaszolt, lassan kinyitotta a szemét és kidugta a fejét a páncéljából. - Te tényleg nagyon kíváncsi vagy. Mi változik akkor, ha a világ olyan lapos, mint egy tányér, vagy olyan mint egy gömbölyű golyó, vagy mint egy kocka, mint ahogy azt sokan mondják. Egy kis szünet után még hozzátette az idős teknős: - Mindegy, hogy milyen alakú a világ. A döntő az, hogy van. Neked ez egy formátlan dolog - kezdve a régi faltól, ami mögött a nap lemegy és amely nekünk védelmet nyújt minden bajtól, a vizesgödrön át, amely számunkra a szükséges nedvességet biztosítja. Hogy amögött véget ér-e a világ, azt nem lehet tudni. Ez egy hosszú és kimerítő beszéd volt az öreg teknős számára, így nyugodtan visszahúzta a fejét a páncéljába és elkezdett már tényleg aludni.