Jegyei: testhossza 13-18 cm, farokhossza 12-15 cm, tömege 185 g-ig. Testalkata a mókuséra emlékeztet, de sokkal kisebb, és alapszíne mindig szürke (a barnásszürkétõl az ezüstszurkéig). Sötéten szegett nagy gombszem és bozontos farok jellemzi. Pofáján nincs mintázat, hosszú bajuszszálait érzékelõként használja. Hasi oldala fehéres. Ha sarokba szorítják, a nagy pele átható, kattogó hangot ad, ezzel néha sikerül elriasztania támadóját. A párosodási idõben sivító hangokat is hallat. A nagy pelét a szürke mókussal lehetne összetéveszteni, de a két faj együtt csak Angliában fordul elõ. A nagy pelét 1902-ben telepítették meg Angliában, Tring közelében, ahol azonban nemigen szaporodott el.

Élõhelye: lombos erdõk, nagyobb kertek, egyes területeken elõszeretettel tanyázik a gyümölcsösökben. Elterjedése keleten Iránig nyúlik. Hazánkban viszonylag gyakori, kertekben álló házak padlásain is megtelepszik.

Életmódja: a nagy pelét mint a mókus éjszakai megfelelõjét is jellemezhetnénk. Fürgén mozog a fák ágain, felkapaszkodik a függõleges falakon is, és kicsit mindig nedves talpával még a nagyon sima felületeken is "megtapad". Gyakran bukkan fel erdõs területeken álló öreg épületek padlásain, erdei menedékházakban, ahol éjszakánként rágcsál és szaladgál. A nappali órákat fák üregében vagy fészekben tölti. Az alkonyat beálltával kezd mozogni, ilyenkor a nagy pelék mint kis manócskák suhannak az ágak között. Augusztustól erõs hízásnak indul, a legzsírosabb október végén, a téli álom kezdetekor. Az erõsen elhízott példányok ilyenkor akár több mint 230 g-ot is nyomhatnak. Amikor az elsõ éjszakai fagyok jelentkeznek, fák üregében vagy mesterséges fészekodúkban, földi lyukakban összekuporodva pihenõre térnek, bozontos farkukat a mellükre és a fejükre hajtják. Testhõmérsékletük csökken, az állatok dermedten, mereven pihennek, mintha már nem is élnének. A normális 35 °C hõmérséklet és percenkénti 450 szívverés helyett ebben az állapotban testhõmérsékletük csupán 1 °C-ra, szívverésük percenként 45-re csökken. Az egyes lélegzetvételek közti szünetek csaknem órányira nyúlhatnak. Amikor aztán odakint újra felmelegszik a levegõ, viszonylag gyorsan magukhoz térnek: merevségük felenged, szívük ismét gyorsabban ver. Téli álmuk az élõhely idõjárási viszonyainak megfelelõen májusig vagy júniusig tart. Az állatok ez idõ alatt testsúlyuknak akár 50%át is elveszíthetik. Idõközben minden zsírtartalékukat felhasználják. Minél kövérebbek a téli álom kezdetekor, annál nagyobb esélyük van arra, hogy tavasszal jó állapotban ébredjenek. Ez a késõn született kölykök túlélési esélyeit erõsen korlátozza, még akkor is, ha õsszel gazdag dió- és gyümölcstáplálék áll rendelkezésükre.

Tápláléka: a nagy pelék különösen õsszel esznek sok zsírban gazdag eleséget, amibõl a számukra létfontosságú "téli szalonnát" nyerik. Különösen kedvelik a bükk- és a tölgymakkot, a mogyorót, de más nagy olajtartalmú magvakat is szívesen fogyasztanak. A nyár elején és késõbb, a nyár derekán sok növényi táplálékot, rügyet, kérget esznek. Alapvetõen növényi eredetû anyagokon élnek. Rovarokat és madárfiókákat csak elvétve fogyasztanak.

Szaporodása: kb. 4 héttel azután, hogy téli álmukból felébredtek, ivarsejtjeik aktívakká válnak, és megkezdõdik a szaporodási idõszak, amely egészen augusztus végéig is tarthat. A nõstények többnyire augusztus eleje és szeptember közepe között ellenek, a kölykök száma általában 4-6, de akár 11 is lehet. A vemhességi idõ 30-32 nap, a nõstény évente általában csak egyszer ellik. A kölykök szeme 21-32 napos korukban nyílik ki, ilyenkor már szilárd táplálékot is vesznek magukhoz.

Ellenségei: a nyest és a nagyobb baglyok, házak körül a macska. A hideg telek nagy pusztítást okozhatnak közöttük.